Az inzulinrezisztencia rejtélye: Okok, tünetek és hatékony kezelési módszerek
Fedezze fel az inzulinrezisztencia összetett világát, és tanulja meg, hogyan kezelheti ezt az állapotot mindössze két egyszerű lépésben
Az inzulinrezisztencia titkai: Mi áll a háttérben?
Az inzulinrezisztencia egy olyan állapot, amely egyre nagyobb figyelmet kap az orvosi közösségben és a közbeszédben egyaránt. Ez a komplex metabolikus rendellenesség jelentős hatással lehet az egyén egészségére és életminőségére. Az inzulinrezisztencia lényegében azt jelenti, hogy a test sejtjei nem reagálnak megfelelően az inzulin hormonra, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a vércukorszint szabályozásában. Ennek eredményeként a sejtek nem tudják hatékonyan felvenni és felhasználni a glükózt, ami a vércukorszint emelkedéséhez vezethet.
Ez az állapot gyakran a 2-es típusú cukorbetegség előfutára lehet, de önmagában is számos egészségügyi problémát okozhat. Az inzulinrezisztencia kialakulásának pontos mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de számos tényező szerepet játszhat benne, beleértve a genetikai hajlamot, az életmódbeli tényezőket és bizonyos környezeti hatásokat.
A modern életmód csapdái: Az inzulinrezisztencia kialakulásának okai
Az inzulinrezisztencia kialakulásában számos tényező játszhat szerepet, és ezek közül sok szorosan összefügg a modern életmóddal. Az egyik legjelentősebb ok a túlsúly és az elhízás. A zsírszövet, különösen a hasi zsír, olyan anyagokat termel, amelyek zavarhatják az inzulin működését. Az ülő életmód szintén hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához, hiszen a rendszeres testmozgás hiánya csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét. A nem megfelelő táplálkozás, különösen a magas cukortartalmú és feldolgozott ételek túlzott fogyasztása, szintén kulcsszerepet játszik. Ezek az ételek gyors vércukorszint-emelkedést okoznak, ami idővel inzulinrezisztenciához vezethet.
A krónikus stressz is fontos tényező lehet, mivel a stresszhormonok, mint például a kortizol, befolyásolhatják az inzulin működését. Emellett bizonyos gyógyszerek, például a szteroidok hosszú távú használata is hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához. Nem szabad megfeledkezni a genetikai tényezőkről sem, amelyek növelhetik az egyén hajlamát erre az állapotra.
A hormonális egyensúly felborulása: Az inzulinrezisztencia és más endokrin zavarok kapcsolata
Az inzulinrezisztencia nem csak önmagában jelent problémát, hanem szorosan összefügg más hormonális zavarokkal is. Az endokrin rendszer egy összetett hálózat, ahol az egyik hormon működésének zavara könnyen befolyásolhatja a többit. Például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) gyakran együtt jár az inzulinrezisztenciával. A PCOS-ben szenvedő nőknél a petefészkek több androgén hormont termelnek, ami zavarhatja az inzulin működését. Ugyanakkor az inzulinrezisztencia is hozzájárulhat a PCOS tüneteinek súlyosbodásához, így egy ördögi kör alakulhat ki.
A pajzsmirigy működési zavarai, különösen a hypothyreosis (alulműködő pajzsmirigy) szintén kapcsolatba hozható az inzulinrezisztenciával. Az alacsony pajzsmirigyhormon-szint lassíthatja az anyagcserét, ami megnehezítheti a vércukorszint szabályozását. A mellékvese működési zavarai, például a Cushing-szindróma, szintén növelhetik az inzulinrezisztencia kockázatát a magas kortizolszint miatt. Fontos megérteni, hogy ezek a hormonális zavarok kölcsönösen befolyásolhatják egymást, és gyakran komplex kezelési megközelítést igényelnek.
Az inzulinrezisztencia rejtett jelei: Felismerhető tünetek és figyelmeztető jelek
Az inzulinrezisztencia gyakran kezdetben észrevétlen marad, mivel a tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki. Az egyik leggyakoribb jel a megnövekedett éhségérzet, különösen a szénhidrátok iránti sóvárgás. Ez azért van, mert a sejtek nem tudják hatékonyan felvenni a glükózt, így az agy éhségjelzéseket küld, hogy több táplálékot fogyasszunk. A fáradtság és energiahiány is gyakori tünet, mivel a sejtek nem jutnak hozzá megfelelően az energiaforrásukhoz. Sokan tapasztalnak súlygyarapodást, különösen a hasi területen, ami tovább súlyosbíthatja az állapotot.
A bőrön megjelenő sötét foltok, különösen a nyak hátsó részén, a hónalj alatt és a könyökhajlatban (acanthosis nigricans) szintén az inzulinrezisztencia jelei lehetnek. Nőknél a rendszertelen menstruációs ciklusok vagy a termékenységi problémák is összefügghetnek az inzulinrezisztenciával. Emellett sokan tapasztalnak koncentrációs nehézségeket vagy hangulatingadozásokat. Fontos megjegyezni, hogy ezek a tünetek nem specifikusak az inzulinrezisztenciára, és más egészségügyi problémákra is utalhatnak, ezért mindenképpen orvosi konzultáció szükséges a pontos diagnózishoz.
A diagnózis útvesztője: Hogyan állapítják meg az inzulinrezisztenciát?
Az inzulinrezisztencia diagnosztizálása nem mindig egyszerű feladat, és gyakran több vizsgálat kombinációját igényli. Az orvosok általában a beteg kórtörténetének és tüneteinek alapos áttekintésével kezdik. Ezt követően különböző laborvizsgálatokra kerülhet sor. Az éhomi vércukorszint mérése az egyik alapvető teszt, bár ez önmagában nem mindig elegendő az inzulinrezisztencia megállapításához. Az orális glükóztolerancia teszt (OGTT) során a páciens egy standard mennyiségű glükózoldatot fogyaszt, majd több alkalommal mérik a vércukorszintet.
Ez a teszt információt nyújt arról, hogyan reagál a szervezet a cukorterhelésre. Az inzulinszint mérése szintén fontos lehet, különösen az éhomi inzulinszint és az OGTT során mért inzulinszintek. A HOMA-IR (Homeostatic Model Assessment of Insulin Resistance) egy olyan számítási módszer, amely az éhomi vércukor- és inzulinszinteket használja az inzulinrezisztencia becslésére. Egyes esetekben az orvosok más specifikus teszteket is javasolhatnak, például a HbA1c-t, amely a hosszú távú vércukorszint-szabályozásról ad információt. Fontos megjegyezni, hogy az inzulinrezisztencia diagnózisa nem mindig egyértelmű, és gyakran a tünetek, a laboreredmények és az egyéb kockázati tényezők együttes értékelésén alapul.
Az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma: Két oldala ugyanannak az éremnek?
Az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma szorosan összefüggő állapotok, amelyek gyakran együtt fordulnak elő. A metabolikus szindróma egy olyan állapot, amelyet több kockázati tényező együttes jelenléte jellemez, beleértve a magas vérnyomást, a magas vércukorszintet, a magas trigliceridszintet, az alacsony HDL-koleszterinszintet és a hasi elhízást. Az inzulinrezisztencia gyakran a metabolikus szindróma központi eleme, és sok szakértő szerint ez lehet az állapot kiindulópontja. Az inzulinrezisztencia miatt a szervezet nem tudja hatékonyan szabályozni a vércukorszintet, ami idővel a metabolikus szindróma többi összetevőjének kialakulásához vezethet.
Például a magas inzulinszint hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, mivel az inzulin fokozza a nátrium visszatartását a vesékben. Az inzulinrezisztencia szintén befolyásolhatja a zsíranyagcserét, ami magas trigliceridszinthez és alacsony HDL-koleszterinszinthez vezethet. A hasi elhízás pedig mind oka, mind következménye lehet az inzulinrezisztenciának. Fontos megérteni, hogy bár az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma szorosan összefüggenek, nem minden inzulinrezisztenciával rendelkező személy fejleszt ki metabolikus szindrómát, és fordítva. Az életmódbeli változtatások, mint például az egészséges étrend és a rendszeres testmozgás, mindkét állapot kezelésében kulcsfontosságúak.
Az inzulinrezisztencia hosszú távú következményei: Miért fontos a korai felismerés és kezelés?
Az inzulinrezisztencia, ha nem kezelik megfelelően, számos súlyos egészségügyi probléma kialakulásához vezethet hosszú távon. Az egyik legjelentősebb kockázat a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása. Az inzulinrezisztencia miatt a hasnyálmirigy egyre több inzulint termel, hogy kompenzálja a sejtek csökkent válaszképességét. Idővel azonban a hasnyálmirigy kimerülhet, és nem lesz képes elegendő inzulint termelni, ami cukorbetegséghez vezet. Az inzulinrezisztencia jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is. A magas inzulinszint és a vércukorszint ingadozásai károsíthatják az ereket, növelve a szívbetegségek és a stroke kockázatát.
A nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) szintén gyakori következménye lehet az inzulinrezisztenciának, mivel a máj nem megfelelően dolgozza fel a zsírokat. Az inzulinrezisztencia összefüggésbe hozható bizonyos rákfajtákkal is, különösen a vastagbél-, mell- és méhrákkal. Emellett az állapot hozzájárulhat a kognitív funkciók romlásához és növelheti a demencia kockázatát. A korai felismerés és kezelés kulcsfontosságú ezeknek a hosszú távú következményeknek a megelőzésében vagy késleltetésében. Az életmódbeli változtatások és szükség esetén a gyógyszeres kezelés segíthet helyreállítani az inzulinérzékenységet és csökkenteni a kapcsolódó egészségügyi kockázatokat.
Az inzulinrezisztencia kezelése: Első lépés – Az életmód forradalma
Az inzulinrezisztencia kezelésének első és talán legfontosabb lépése az életmód átalakítása. Ez a megközelítés nemcsak hatékony, de gyakran elegendő is lehet az állapot jelentős javításához vagy akár visszafordításához. Az étrend módosítása kulcsfontosságú ebben a folyamatban. A cél egy olyan táplálkozási terv kialakítása, amely segít stabilizálni a vércukorszintet és csökkenteni az inzulinrezisztenciát. Ez általában magában foglalja a feldolgozott és magas cukortartalmú ételek kerülését, valamint a komplex szénhidrátok, egészséges zsírok és minőségi fehérjék fogyasztásának növelését. A mediterrán étrend vagy az alacsony glikémiás indexű ételekre épülő étrend gyakran ajánlott.
A rendszeres testmozgás bevezetése szintén kulcsfontosságú. A fizikai aktivitás növeli a sejtek inzulinérzékenységét és segít a vércukorszint szabályozásában. A szakértők általában heti legalább 150 perc közepes intenzitású aerob testmozgást javasolnak, kiegészítve erősítő gyakorlatokkal. A stresszkezelés is fontos része az életmódváltásnak, mivel a krónikus stressz negatívan befolyásolhatja az inzulinérzékenységet.
A meditáció, jóga vagy más relaxációs technikák segíthetnek a stressz csökkentésében. Az alvás minőségének és mennyiségének javítása szintén fontos, mivel az alváshiány összefüggésbe hozható az inzulinrezisztenciával. A cél általában napi 7-9 óra minőségi alvás elérése. Fontos megjegyezni, hogy ezek a változtatások nem csak az inzulinrezisztenciára hatnak pozitívan, hanem általános egészségjavulást is eredményezhetnek.
Az inzulinrezisztencia kezelése: Második lépés – Gyógyszeres terápia és orvosi felügyelet
Bár az életmódváltás az inzulinrezisztencia kezelésének alapja, egyes esetekben szükség lehet gyógyszeres terápiára is. Ez a második lépés általában akkor kerül előtérbe, ha az életmódbeli változtatások önmagukban nem elegendőek az állapot megfelelő kezelésére. A metformin az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszer az inzulinrezisztencia kezelésében. Ez a szer csökkenti a máj glükóztermelését és javítja a sejtek inzulinérzékenységét. A tiazolidindionok egy másik gyógyszercsoport, amely növeli a sejtek inzulinérzékenységét. Az GLP-1 receptor agonisták, bár elsősorban a cukorbetegség kezelésére használják őket.
Az inzulinrezisztencia kezelése: Második lépés – Gyógyszeres terápia és orvosi felügyelet
isztencia kezelésében, mivel javítják az inzulinérzékenységet és segítenek a testsúly csökkentésében. Az SGLT2-gátlók egy újabb gyógyszercsoport, amely bár elsődlegesen a cukorbetegség kezelésére szolgál, jótékony hatással lehet az inzulinrezisztenciára is. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszeres kezelés mindig személyre szabott kell, hogy legyen, és csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Az orvos figyelembe veszi a páciens egyéni állapotát, kórtörténetét és egyéb egészségügyi tényezőit a megfelelő kezelési terv kialakításakor. A rendszeres orvosi ellenőrzések elengedhetetlenek a kezelés hatékonyságának nyomon követéséhez és az esetleges mellékhatások kezeléséhez.
Emellett az orvos segíthet a táplálkozási tanácsadásban és az életmódváltás finomhangolásában is. Egyes esetekben más szakemberek, például endokrinológusok vagy dietetikusok bevonására is szükség lehet a komplex kezelési terv részeként. A gyógyszeres kezelés általában hosszú távú elkötelezettséget jelent, és fontos, hogy a páciens ne hagyja abba a gyógyszerek szedését orvosi konzultáció nélkül, még akkor sem, ha javulást tapasztal.
Az inzulinrezisztencia és a táplálkozás: Milyen étrend segíthet a legjobban?
Az inzulinrezisztencia kezelésében a megfelelő étrend kialakítása kulcsfontosságú. A cél olyan táplálkozási terv összeállítása, amely segít stabilizálni a vércukorszintet és javítja az inzulinérzékenységet. Az egyik leghatékonyabb megközelítés az alacsony glikémiás indexű (GI) ételek előnyben részesítése. Ezek az ételek lassan emelik meg a vércukorszintet, így kevésbé terhelik meg a hasnyálmirigyet és segítenek megelőzni a hirtelen inzulincsúcsokat. Ilyenek például a teljes kiőrlésű gabonák, a hüvelyesek és a legtöbb zöldség.
A rostban gazdag ételek fogyasztása szintén rendkívül fontos, mivel a rostok lassítják a szénhidrátok felszívódását és segítenek a vércukorszint stabilizálásában. Emellett a rostok hozzájárulnak a telítettség érzéséhez, ami segíthet a testsúly kontrollálásában. Az egészséges zsírok, különösen az omega-3 zsírsavak, fontos szerepet játszanak az inzulinérzékenység javításában. Ezek megtalálhatók a zsíros halakban, a dióféleékben és az olívaolajban. A fehérjebevitel megfelelő egyensúlya szintén lényeges, mivel a fehérjék segítenek stabilizálni a vércukorszintet és növelik a telítettség érzését.
A feldolgozott ételek, cukrozott italok és magas cukortartalmú ételek kerülése alapvető fontosságú. Ezek helyett érdemes a természetes, teljes értékű ételeket előnyben részesíteni. A mediterrán étrend, amely gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban, halban és olívaolajban, gyakran ajánlott az inzulinrezisztencia kezelésére. Az étkezések időzítése és gyakorisága is fontos lehet – sokan profitálnak a kisebb, gyakoribb étkezésekből, amelyek segítenek elkerülni a vércukorszint hirtelen ingadozásait. Fontos megjegyezni, hogy nincs univerzális, mindenkire egyformán alkalmazható étrend az inzulinrezisztencia kezelésére. Az egyéni igényeknek és preferenciáknak megfelelő, fenntartható táplálkozási terv kialakításához érdemes dietetikus vagy táplálkozási szakember segítségét kérni.
Testmozgás és inzulinrezisztencia: A fizikai aktivitás szerepe a kezelésben
A rendszeres testmozgás az inzulinrezisztencia kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze. A fizikai aktivitás közvetlenül javítja a sejtek inzulinérzékenységét, segít csökkenteni a testsúlyt és a zsírszövetet, valamint számos egyéb egészségügyi előnnyel jár. Az aerob vagy kardioedzés, mint például a gyaloglás, futás, úszás vagy kerékpározás, különösen hatékony az inzulinérzékenység javításában. Ezek a tevékenységek növelik a szív- és tüdőkapacitást, és segítenek a vércukorszint szabályozásában.
A szakértők általában heti legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 75 perc magas intenzitású aerob testmozgást javasolnak. Az erősítő edzések, mint például a súlyzózás vagy a saját testsúllyal végzett gyakorlatok, szintén fontos szerepet játszanak. Az izomtömeg növelése segít javítani az anyagcserét és fokozza az inzulinérzékenységet. Heti legalább két-három alkalommal ajánlott erősítő gyakorlatokat végezni. A magas intenzitású intervallum edzés (HIIT) különösen hatékonynak bizonyult az inzulinrezisztencia kezelésében. Ez a típusú edzés rövid, intenzív gyakorlatok és pihenőidők váltakozásából áll, és gyorsan javíthatja az inzulinérzékenységet.
A rendszeres nyújtás és a rugalmasságot fejlesztő gyakorlatok, mint például a jóga, szintén hasznosak lehetnek. Ezek nemcsak a test általános egészségét javítják, de segíthetnek a stresszcsökkentésben is, ami közvetetten hathat az inzulinrezisztenciára. Fontos, hogy a testmozgást fokozatosan vezessük be az életünkbe, különösen ha korábban inaktív életmódot folytattunk. Érdemes olyan tevékenységeket választani, amelyeket élvezünk, mert így nagyobb az esély arra, hogy hosszú távon is kitartunk mellettük. Az ülő életmód csökkentése a nap folyamán szintén fontos – érdemes rendszeresen felállni és mozogni, akár csak néhány percre is. A testmozgás bevezetése előtt mindig ajánlott konzultálni egy orvossal, különösen ha egyéb egészségügyi problémáink is vannak.
Stresszkezelés és alvás: Az inzulinrezisztencia kezelésének gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusai
A stresszkezelés és a megfelelő alvás gyakran alulértékelt, de rendkívül fontos tényezők az inzulinrezisztencia kezelésében. A krónikus stressz jelentősen befolyásolhatja az inzulinérzékenységet, mivel a stresszhormonok, különösen a kortizol, növelhetik a vércukorszintet és zavarhatják az inzulin működését. Ezért a stresszcsökkentő technikák elsajátítása és rendszeres alkalmazása kulcsfontosságú lehet. A meditáció és a mindfulness gyakorlatok hatékony eszközök lehetnek a stressz kezelésében. Ezek a technikák segítenek csökkenteni a kortizolszintet és javíthatják az általános egészségi állapotot.
A rendszeres jógagyakorlás szintén jótékony hatású lehet, mivel kombinálja a fizikai aktivitást a stresszcsökkentéssel. A mély légzőgyakorlatok és a progresszív izomrelaxáció olyan egyszerű technikák, amelyeket könnyen beépíthetünk a mindennapi rutinunkba. Az alvás minősége és mennyisége szintén kritikus fontosságú az inzulinrezisztencia kezelésében. Az alváshiány vagy a rossz minőségű alvás zavarhatja a hormonháztartást, növelheti az étvágyat és csökkentheti az inzulinérzékenységet. A cél általában napi 7-9 óra minőségi alvás elérése. Az alváshigiénia javítása, például a rendszeres alvási rutin kialakítása, a hálószoba optimális körülményeinek megteremtése és az elektronikus eszközök használatának korlátozása lefekvés előtt, mind hozzájárulhatnak a jobb alvásminőséghez.
A szociális kapcsolatok ápolása és a támogató környezet kialakítása szintén fontos szerepet játszhat a stresszcsökkentésben és az általános jóllét javításában. Az olyan tevékenységek, mint a hobbik űzése, a természetben töltött idő vagy a baráti találkozók, mind hozzájárulhatnak a stressz csökkentéséhez és az életminőség javításához. Fontos megjegyezni, hogy a stresszkezelés és az alvásminőség javítása nem csak az inzulinrezisztenciára hat pozitívan, hanem az általános egészségi állapotra és életminőségre is.
Az inzulinrezisztencia és a testsúly kapcsolata: Miért fontos a súlymenedzsment?
Az inzulinrezisztencia és a testsúly között szoros kapcsolat áll fenn, ami egy komplex, kétirányú összefüggést jelent. A túlsúly és az elhízás jelentősen növelik az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát, ugyanakkor az inzulinrezisztencia megnehezítheti a testsúly csökkentését. A zsírszövet, különösen a hasi zsír, olyan anyagokat termel, amelyek befolyásolhatják az inzulin működését és fokozhatják a gyulladásos folyamatokat a szervezetben. Ez a gyulladásos állapot tovább súlyosbíthatja az inzulinrezisztenciát. A súlyfelesleg csökkentése ezért kulcsfontosságú az inzulinrezisztencia kezelésében.
Már egy mérsékelt, 5-10%-os testsúlycsökkenés is jelentősen javíthatja az inzulinérzékenységet és csökkentheti az egyéb metabolikus kockázatokat. A súlycsökkentés során fontos, hogy fokozatos és fenntartható megközelítést alkalmazzunk. A drasztikus diéták vagy a gyors súlyvesztés gyakran kontraproduktívak lehetnek, és hosszú távon nem fenntarthatóak. Ehelyett a kiegyensúlyozott, tápanyagdús étrend és a rendszeres testmozgás kombinációja ajánlott. Az izomtömeg megőrzése és növelése különösen fontos, mivel az izmok fontos szerepet játszanak a glükóz felhasználásában és az anyagcsere szabályozásában.
Ezért az erősítő edzések beépítése a testmozgásprogramba kiemelten fontos. A testsúly menedzselése során érdemes figyelembe venni, hogy az inzulinrezisztencia megnehezítheti a fogyást. Az inzulin ugyanis egy anabolikus hormon, amely elősegíti a zsírraktározást, így az inzulinrezisztens egyéneknél a magas inzulinszint akadályozhatja a zsírégetést. Ezért különösen fontos a vércukorszint stabilizálása és az inzulinérzékenység javítása az étrend és az életmód módosításával. A súlymenedzsment során fontos a türelem és a realisztikus célok kitűzése. Az egészséges testsúly elérése és fenntartása egy hosszú távú folyamat, amely jelentős életmódváltást igényel.
A rendszeres orvosi ellenőrzések és szükség esetén szakemberek (például dietetikus vagy személyi edző) segítségének igénybevétele nagyban hozzájárulhat a sikeres súlymenedzsmenthez és az inzulinrezisztencia kezeléséhez.
Az inzulinrezisztencia és a mentális egészség: A pszichológiai aspektusok fontossága
Az inzulinrezisztencia kezelése során gyakran figyelmen kívül hagyják a mentális egészség szerepét, pedig ez az aspektus rendkívül fontos lehet mind a kialakulás, mind a kezelés szempontjából. A mentális egészség és az inzulinrezisztencia között kétirányú kapcsolat áll fenn. Egyrészt a krónikus stressz, a depresszió és a szorongás növelhetik az inzulinrezisztencia kockázatát, másrészt az inzulinrezisztencia diagnózisa és kezelése jelentős pszichológiai terhet jelenthet az érintettek számára.
A krónikus stressz állapota folyamatosan magas kortizolszintet eredményez, ami közvetlenül befolyásolja a vércukorszintet és az inzulinérzékenységet. Emellett a stressz gyakran vezethet egészségtelen táplálkozási szokásokhoz és mozgásszegény életmódhoz, ami tovább súlyosbíthatja az állapotot. A depresszió és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat szintén jól dokumentált. A depressziós egyéneknél gyakran magasabb a kortizolszint, és hajlamosabbak lehetnek az egészségtelen életmódra, ami növeli az inzulinrezisztencia kockázatát.
Ugyanakkor az inzulinrezisztencia diagnózisa és az ezzel járó életmódváltás szükségessége jelentős stresszforrás lehet, ami depressziós tünetekhez vezethet. A szorongás szintén negatívan befolyásolhatja az inzulinrezisztenciát, részben a stresszhormonok hatása miatt, részben pedig azért, mert a szorongó egyének gyakran nehezebben tartják be a szükséges életmódváltásokat. Az inzulinrezisztencia kezelése során ezért fontos figyelmet fordítani a mentális egészségre is. A pszichológiai támogatás, akár egyéni terápia.